"Tegyél fel egy bakelitet!"

Megdöbbentő, hogy mennyivel szebben szól a CD vagy az MP3 stb. felvételekhez képest egy analóg hanganyag, azaz egy bakelit lemez. Elnevezése téves, mert fekete színe miatt lehetne ugyan bakelitből, de igazi alapanyaga a vinyl. Ez a hanglemez a lejátszó tűjével mechanikus kapcsolat létesítésvel játssza le a hanganyagot. A CD-knél a zene úgymond a "csendből szólal meg", míg a hanglemez gyártásánál alapzajok is kerülnek a felvételre, mégsem hasonlítható az LP-ről megszólaló hang a digitális, "tiszta" zenéhez. 

A fonográf megjelenése (1877, Edison) után 10 évvel, 1887. szeptember 26-án kapott szabadalmat a gramofon nevű készülékre Emil Berliner német feltaláló. A gramofon már egy korong felületén létrehozott spirálmeneten rögzítette a hangot. A lemezek kezdetben akusztikus úton készültek: a lemez felületén a hangbarázdákat a változó hangnyomás által a hangfelfogó membránban okozott mechanikai rezgés útján hozták létre. Ahhoz, hogy a rezgés kellően erős legyen, a hangot egy nagyméretű tölcsérrel gyűjtötték össze. A tölcsér mérete, formája a felvételi körülményektől függött. Például zongorához U alakban meghajlított tölcsért használtak, amely olyan nagy volt, hogy a tölcsér szája lefedte a zongora tetejét. Némelyik tölcsér súlya akkora volt, hogy tartókon állt vagy zsinórokon keresztül a mennyezetre függesztették fel. A hang a tölcséren keresztül összegyűjtődött és továbbítódott a finom bőrből készült membránhoz, ahol mechanikai rezgéssé alakult. A rezgést egy tű segítségével közvetítették a lemez felületéhez és karcolták  abba bele. Ezt a folyamatot hívják vágásnak. Egy lemezre körülbelül 3-4 perc műsor fért rá. Kezdetben a lemeznek csak az egyik oldalára vettek fel műsort, csak 1904-ben vezették be a mindkét oldalán lejátszható hanglemezt.

Akit bővebben is érdekel a bakelit története, tárolása, tisztítása olvassa el ezt a jó kis cikket: http://home.mit.bme.hu/~bako/ZAOZ/tortenet.htm

"Tegyél fel egy bakelitet!" programunk keretében pedig te is kipróbálhatod a hangzás-különbséget.